Be kell látnom, hogy kétségtelenül felismertem a problémát vagy legalábbis annak pár tünetét, mely körbe ölel mindannyiunkat, de nem elég, hogy erről beszélek és írok, mert elmerülök a világfájdalomban, majd egyesülök a gonddal. Változtatnom kell, de ez kegyetlenül nehéz dolog. A problémák megoldására nem elég a figyelem felhívása, elég volt a vészmadárkodásból. Nem figyelnek se rám, se a nagy szervezetekre, megy minden tovább a régi rossz kerékvágásba és tart egyenesen gőzölgő kaki hegy felé. A változás lassan tápászkodik fel a fotelből, egyelőre csak nyújtózkodik és ásítozik. Látja ő is, hogy dolga lenne, hisz ezt nézi 0-24 a TV-ben, de lusta tenni bármit is. Csak tovább kapcsol.

Ugyanez a helyzet velem is, én sem vagyok jobb, de példát akarok statuálni. Nekem sem szabad tehát, hogy siránkozzak és panaszkodjak a gyarlóságról és hogy ez mennyire fájdalmas nekem. Egész nap képes lennék depizni és pörgetni az instát és a twittert, gyakran tettem is eddig, viszont mindeközben érzem, hogy irgalmatlanul butulok és felejtek. A jelenben élek, de nem a jelenben vagyok. A jövő rossz történéseiben ragadtam, nem pedig motiváló erőként használom, hogy azt megelőzve jóra fordítsam még mielőtt késő lenne. A boldog múltban is ragadtam, és nem ereszt a tudat, hogy ma hiányzik mindaz, ami akkor történt, pedig használhatnám erőforrásként is, hogy legyen miből feltöltődnöm a jóért való küzdelemhez. Meg kell tennem minden tőlem telhetőt, hogy igazságosabb legyen a világ és mindennek és mindenkinek egyenlő jogai legyenek, de mindemellett ne felejtsük el, hogy milyen közös kötelességeink is vannak, aminek betartása igenis van annyira fontos, mint az egyenlő jogok gyakorlása. Tudniillik a kötelességek betartása, nem csorbítja a szabadságot. A szabadság pedig a francia forradalom idején La Fayette által megfogalmazott Emberi és polgári jogok nyilatkozata szerint azt jelenti, hogy „mindent szabad, ami másnak nem árt”. Nos, én az ártást mindig is nagyon tágan értelmeztem, kezdve ott, hogy a ne ölj parancsolat nem csak az élet kiontását jelenti szerintem, hanem lelki értelemben is felfogható. Tehát nem sértek meg mást, nem bántok meg valakit akarva-akaratlanul és erre törekednem kell. A mai korok hangjai is a szeretetet hirdetik mindkét oldalon, csak a saját felfogásuk szerint, de elsősorban a saját érdekeik szerint és maguk javára, a másikat figyelembe nem véve. „Nekem ez jár és pont.” „Hadd szeressek szabadon!” - erre mondom, hogy szeress szabadon, de szeresd azt is, aki ezt rosszmájúan kezeli. Sosem lesz vége a perpatvarnak, ha mindenekelőtt magadban nem békélsz meg és jössz rá, hogy értelmetlen egymás nyakának ugranunk.

2021.12.31.