Az elmúlt hetekben megjártam Granada dombjait és utcácskáit, meglátogattam az Alhambrát és megismertem a játékon alapuló tanulási módszereket, de rengeteg új barátot is szereztem más országokból. Hát igen… épül a kapcsolati háló. Nem pusztán nyaralás volt a granadai kirándulásom, amiért Spanyolországba utaztam az első sorban a We Game It névre hallgató Erasmus+ projekt. Mivel jövőre lesz egy nyolcadikos osztályom, akiket mentorálhatok a híresneves Tar falucskában, gondoltam felkészítem magam a game based learning technikáiból és ha ehhez Andalúziáig kell repülnöm, hát legyen, elrepülök odáig.

Nem gyakran járok a Liszt Ferenc Reptérre, de ha igen, akkor nagyon. El is jártam Korda Gyuri bácsi Reptér című dalára a gólyatáborban koreografált táncunkat örömömben majd becsekk és mire feleszméltem, addigra a Sierra Nevada felett meg is kezdődött a leszállás. Voltak félelmeim azért ezzel a héttel kapcsolatban, mint például lévén, hogy nem Magyarországon vagyok, beszélnem is kell, de külföldiül, esetemben az angol volt a domináns. Hat ország öt fiatalja alkotta meg a 30 fős csapatunkat egyenesen Grúziából, Spanyolországból, Marokkóból, Romániából, Olaszországból és Magyarországból. Nemzetközi közegben most mozogtam először életemben szabadjára eresztve, de megszeppent pillanataim az első napon eléggé visszaszorított a csigaházamba. Jobbára a magyar társaimmal csevegtem és ismerkedtem meg jobban, illetve osztottam meg aggodalmamat, hogy 10 napon keresztül a nyakukon fogok lógni, ha nem vetem be magam a mélyvízbe. Ezt nyilván ők sem akarták, buzdítottak is kellő motivációval, hogy merjek társalogni, hiszen mindenki legnagyobb félelmével osztozom én is. Így hát történt, hogy levedlettem a szégyenlőséget és elkezdtem beszélni. Mondtam egymás után a szavakat, mondatokat, egymás után sorban ugyanazt, mert nem értették mit akarok, bár szerencsére én értettem, hogy ők mit nem értenek. Fárasztó volt, e azért megérte. A tizedik nap végére perfektül ment minden, oda se kellett figyelnem és értettem, hogy mit beszélnek mellettem, tökre mintha magyarul történne minden. Erre a nagy fejlődésre voltam a legbüszkébb a hét során, így már én is hitelesen tudom kántálni, hogy akkor tanulsz meg igazán jól más nyelven, ha olyan környezetben vagy, ahol mindenki úgy beszél és te is rá vagy kényszerülve, hogy kapcsolatot tarts velük.

Nagyjából úgy voltak felépítve a napok, hogy délelőtt kettő szakasz volt, amikor tanultunk ebéd után 17-ig szieszta és onnantól volt még egy tanulós szakasz. Nagyon szokatlan és kicsit kényelmetlen is volt nekem, hogy a vacsi 21-kor kezdődött (spanyolban egyáltalán nem ismerik ezek szerint, a hat után már ne egyél semmit mondást, ami mondjuk engem nem érint, csak annyiban, hogy 6-7 körül nekem az első vacsim van utána a repeta).

A vacsora után 22:02-kor (mi magyarok vezettük be az óra kettes kezdést :P) indult a kulturális est, amin mindenki egy-egy külön alkalommal bemutatta a saját nemzetiségének szokásait, hagyományait és ételeit. Nagyon szórakoztató tudott lenni, főleg este fél éjfélkor, amikor a rendőrök kértek meg, hogy csöndesebben kiabáljunk és táncoljunk a szállás előtti parkban. Számomra a nemzetek különböző népi tánca volt az legizgalmasabb. Mi magyarok egy körtáncot jártunk el, a marokkóiak riszálták magukat és a grúzok olyanok voltak, mintha két flamingó násztáncát látnám. A románoké hasonló volt mienkéhez. Volt egy nap, amikor flamenco tánc előadáson jártunk. Nagyon tetszett a díszes ruhájuk és a kasztanyetta, de miután 1 órán keresztül kopogtak azzal, meg a cipőjükkel, már kicsit megfájdult a fejem a hangoktól. DE! a zenéjük miatt oda voltam meg vissza kétszer. Csávó, aki kezében a gitár volt, huh eszméletlen, le sem tudom írni, milyen gyorsan jártak az ujjai és a hölgynek a hangja… fantasztikus.

Ezen a napon voltunk az Alhambrában, mely egy arab és mór stílusú erőd palota Granada fölött elterülve a hegyen. Régen a muszlim birodalom vörös erődjeként funkcionált. Hatalmas pompa és a mai építészeti trendekben fellelhetetlen apró és részletes díszítéssel rendelkezik, a falán a koránból vett idézetekkel. Milyen szerencse, hogy voltak közöttünk marokkóból és lefordították nekem a szöveget, ezt követően beszélgettünk kicsi a vallásokról is.

Ezek az iszlám stílusjegyek az egész városra jellemzőek, ezért egyáltalán nem is lepett meg (de nagyon is), hogy a turistáknak szánt bazárokban mindenütt ugyanazok az arab portékák álltak és alig találtam spanyolra hajazó csecsebecséket. Bár volt egy furcsaság a Corpus Christi fesztivál bodegájánál, még pedig ő, aki aztán hazatárt velünk potyautasként is, hogy örökké öleljen egészen halálomig.

Hadd szedjem össze még, hogy mi volt izgi és érdekes.

• Óriás 30 méteres halálba katapultáló Giant XXL pörgettyű
• Tapas, avagy falatkák. Sokáig abban a tévhitben voltam, hogy ez valami spanyol specialitás, pedig csak egyszerű ~gyors~ kaja jellegű kis olcsó mentő kaja sörrel
• Itt az emberek nem otthon reggeliznek, hanem vannak erre specializálódott kis reggeliző éttermek. Nagyon cuki volt látni, ahogy minden korosztály odajár napot indítani.
• Ugyanitt nagyon közvetlenek egymással, a pincért is csak egyszerűen leszólították: „Hé, fiú”
• Nagy szokás a szieszta ugye, hát volt is időnk minden nap, ilyenkor azért próbáltuk kicsit kényeztetni magunkat a „nagy megpróbáltatások közepette” és kifeküdtünk a szállás medencéje mellé napozni. Ott lett jó barna színem. Sajnos nem sokáig élvezhettem egyébként, hogy egyenletesen barnultam le mindenhol, mert Granada után is történtek dolgok, ahol bizony nem mászkálhattam póló nélkül, mégis a tűző napon égtem egy hétig meg 3 napig.
• Hazafelé megbolondult a reptér Malagában, na meg egész Európában is. Több száz méteres sorok álltak a becsekkolásnál, meg járatokat töröltek. Mi is mikor megtudtuk, hogy melyik kaputól indulunk és vártunk is vagy fél órát, jött a hír, később indulunk picivel. Majd pedig, hogy menjünk új kapuhoz. És megint, és megint és mikor már az 5. új kapunál voltunk, megláttam elsőként (erre nagyon büszke vagyok, mert egyszer legalább lehettem pánik keltő), szóval megláttam elősként, hogy kigyulladt valami a reptéren és mennek a nínós autók tüzet oltani. Utána inkább aludtam a repülőn, hogy ha zuhanunk ne tudjak róla.

Összességében jó élményekkel gazdagodtam az első Erasmus+ projektemen, javasolni tudom csak, hogy mások is jelentkezzenek rá bátran, mert élesben lehet a legjobban fejlődni. Nagyon jó nemzetközileg is építeni a kapcsolati hálót, manapság úgyis ez az egyik legmeghatározóbb tőke, amiből lehet gazdálkodni is.