Nos, fennáll az esélye annak, hogy nem járok következő tanévtől egyetemre.

Miért?

RÖVIDEN:

Mert elcsesztem a jelentkezésemet.

BŐVEBBEN:

Négy éve foglalkoztat a kérdés, hogy hova tovább közép suli után, de már bőven oviban is mindig az volt a felnőttektől az állandó kérdés, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”

Akartam én már lenni rendőr, mentő, tűzoltó, katona, biológus, kémikus, fizikus, orvos, mérnök, feltaláló, felfedező, űrhajós, zenész, festő, repülőpilóta, nyelvész, lelkész. És biztos van még vagy ezer más dolog, amire már nem emlékszem.

Az utóbbi években sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lennék tanárként. Egy időben kikötés volt, hogy csakis olyat fogok dolgozni, ahol egyáltalán nem kell emberek között lenni, mert utáltam az embereket akkor. Nagyon. De valahogy mindig visszakúszott az elmémbe az a képsor, amikor ott állok gimisekkel körbe véve és taníthatom őket. Egy közösség vagyunk, vidám és laza társaság. Ismerem a legtöbb hibáját diák szemszögből az oktatási rendszernek és sokról tudok tanári oldalról is. Rendhagyó tanár szeretnék lenni, aki figyel ezekre hibákra és törekszik arra, hogy a diákoknak a legjobb legyen és szeressenek az óráimra járni. Példaképeim a Holt költők társaságában Robin Williams által alakított John Keating és Clément Mathieu a Kóristák című filmből, akit pedig Gérard Jugnot játssza.
Szóval volt egy állandóan vissza-visszatérő álmodozás arról, hogy lesz egy vidám jó osztályom, akiket kötelező anyagok tanítás mellett nevelem a jóra.

Aztán engedtem a negatív hangoknak, mert szinte mindenkitől mindenhonnan az jött, hogy éhen fogsz halni; a tanárokat úgyse szeretik; isten őrizz, hogy te is tanár legyél; hülye vagy te?; azok csak ingyenélő senkik ….
A legtöbben, akik lebeszéltek egyébként a saját tanáraim voltak. Csak úgy btw említem.

Ezek után el kellett dönteni, hogyha nem tanár, hát mi más legyek. Így esett a döntés három egyetem szociális munka szakjára. „Jó lesz az!” - gondoltam és gondolták a többiek. Bár erős volt a nyomás, hogy külföldre menjek és volt, aki arról is mindenáron le akart beszélni, hogy maradjak Magyarországon. Tanuljak külföldön szociális munkát. JA, csak úgy megemlíteném, ha kimegyek finnbe és ott tanulom, nagy valószínűséggel ott is kell maradnom, mert itthon a finn szociális rendszerre épülő ismeretem nem ér kb. semmit.

Tehát a jelentkezés leadva. Most pedig úgy érzem, hogy nem akarok oda menni, mert nem illik annyira hozzám. Változtatni a jelentkezésen csak a sorrendet lehet a felvi.hu-n, amit tehetnék, hogy pótfelvételizek vagy szakot váltok beiratkozás után. A pótfelvételin az elmúlt években nem indult tanárszak, a szakváltáshoz tudtommal meg kell kettő teljesített félév kreditje.
Ugyan a Tanulmányi Hivatalnak már írtam, de nem válaszoltak még, szóval pontosabban azt sem tudom, mi a módja annak, hogy szeptembertől ne szocmunkán, hanem tanárképzésen vegyek részt. Egyáltalán az sem biztos, hogy lehet-e ilyet.

Marad az egy év kihagyás, ha nem sikerül megoldani a problémát.

TANULSÁG EMBEREK -->

SOHA NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT, HOGY MÁS IRÁNYÍTSON BENNETEKET!

Fontoljátok meg más emberek véleményét és tanácsát, de kritikusan álljatok hozzá, akárkitől is hallod „szentbeszédet”.
HA van egy elképzelésed a jövőddel kapcsolatban, és jól érzed magad amikor arra gondolsz, akkor NE hagyd, hogy mások lehúzzanak téged és lekicsinyítsék vagy éppen megsemmisítsék az álmaidat. Valósítsd meg. Nem lesz könnyű utána sem, de azt fogod elérni, ami mellett valóban Te határoztál és tűztél ki célul, nem pedig szülők, barátok, tanárok.

Innentől ez egy sakk játszma lesz.

Egyik pillanatról a másikra tűnt el körülem az a biztonságos, stabil és állandó korlát, amit közoktatásnak hívnak. 13 éven keresztül ebben ébredtem reggelente és ebben aludtam el. Volt mindig egy támpont, ami egy lendületet és rutint vitt a napjaimba. Ahogy mondtam egy szempillantás alatt eltűnt mindez, ahogy kiléptem az utolsó érettségi vizsgám után az iskola kapuján. Nem volt semmi. Mintha csak lebegtem volna az éterben. Most kezdődik egy sakk meccs, ahol én vagyok a sötét bábukkal. Kifürkészhetetlen, hogy mit hoz az élet, ő világos bábus játékos. Csak jó előre gondolkodva lehet befolyásolni a történések kimenetelét.