Eljött az én életemben is, hogy lázadok. Vagyis, tulajdonképpen már régóta lázadok, de lehet nem akkor, mikor kellett volna. Mondták is régen, „Ha most nem lázadsz, akkor majd felnőttként fogsz és akkor sokan legyintenek rád, rosszabb esetben csapnak.” Hát tény, hogy nem szeretik az emberek, amikor számukra nem feltétlenül a legkényelmesebb ötleteimmel állok elő. Egyik projektem a koliban az volt, hogy bizottsági és közösségi szinten is létrehozhatnánk egy Discord szervert, hogy egyrészt ne kelljen Zuckerberg eszközeit használni (~használnom~, igen, bevallom kicsi önző érdek is volt mögötte), hanem a 18 messenger csoport és 5 facebook csoport helyett minden egy helyen áramoljon. Eljutottam oda fél év alatt, hogy Béta verzió ...

Új év, új lehetőségek, és kicsit nagyot merítettem. Egyetem, Eötvös Collegium, Tanítsunk Magyarországért, és a másik szakkoli bizottság. Ha jármű lennék, egy túlzsúfolt csigabusz lennék a Művészetek Völgyén. Elég fura ebbe bele gondolni, de talán ilyen lehet a kiégés első jele: nem tudsz a közösségeden belül kibontakozni, és emiatt frusztrált és bosszús vagy; nincs én időd, ahol visszatalálhatsz a belső egyensúlyodra; fáradt vagy, alig alszol stb.

Az első három héten vagyok túl csak, de napjaim reggel 8-tól este 9-ig, 10-ig nagy rohanások közepette tartanak. Mindig van teendő, de idő nincs tanulásra. Szórakozásra meg pláne.

Az tanórák nagy részén száraz elméletet tanulunk még mindig, ez is zavar már, hiszen az órán ...

Az elmúlt hetekben megjártam Granada dombjait és utcácskáit, meglátogattam az Alhambrát és megismertem a játékon alapuló tanulási módszereket, de rengeteg új barátot is szereztem más országokból. Hát igen… épül a kapcsolati háló. Nem pusztán nyaralás volt a granadai kirándulásom, amiért Spanyolországba utaztam az első sorban a We Game It névre hallgató Erasmus+ projekt. Mivel jövőre lesz egy nyolcadikos osztályom, akiket mentorálhatok a híresneves Tar falucskában, gondoltam felkészítem magam a game based learning technikáiból és ha ehhez Andalúziáig kell repülnöm, hát legyen, elrepülök odáig.

Nem gyakran járok a Liszt Ferenc Reptérre, de ha igen, akkor nagyon. El is jártam Korda Gyuri bácsi Reptér című dalára a ...

Be kell látnom, hogy kétségtelenül felismertem a problémát vagy legalábbis annak pár tünetét, mely körbe ölel mindannyiunkat, de nem elég, hogy erről beszélek és írok, mert elmerülök a világfájdalomban, majd egyesülök a gonddal. Változtatnom kell, de ez kegyetlenül nehéz dolog. A problémák megoldására nem elég a figyelem felhívása, elég volt a vészmadárkodásból. Nem figyelnek se rám, se a nagy szervezetekre, megy minden tovább a régi rossz kerékvágásba és tart egyenesen gőzölgő kaki hegy felé. A változás lassan tápászkodik fel a fotelből, egyelőre csak nyújtózkodik és ásítozik. Látja ő is, hogy dolga lenne, hisz ezt nézi 0-24 a TV-ben, de lusta tenni bármit is. Csak tovább kapcsol.

Ugyanez a helyzet velem is, én sem ...

Mikor kisgyerek voltam a szüleim esténként mindig odafeküdtek az ágyam mellé és énekeltek valami szép dalt. Emlékszem az erejére, ahogy betöltötte a csöndes házat, és időnként nyitott ablaknál a magányos utcát is. Télen, ádventkor különös jelentősége volt, persze minden alkalommal ugyanannyira jól eső érzés áradt szét bennem, hiszen ilyenkor együtt volt a család. Én vagyok a legidősebb a testvérek közül, ezért akkor még csak hármasban anyával és apával voltam elalvás előtt. Őket láttam, hallottam és éreztem.
Ahogy nagyobb lettem mesét is kezdtek olvasni. Minden este egy mese, ha szépen kértem olvastak nekem még egyet. Utána vagy alvás vagy jött az esti ének.

Később mikor megszületett az öcsém, már ketten lettünk ...

Emlékszem – amikor még kockatévénk volt és betárcsázós internet, a kazetta volt a menő és a 64 MB-os pendrive volt a legnagyobb. – láttuk már távolról, hogy közeledik a vihar, estére pont ide ér. Addig minden pillanatot kihasználunk, hogy az udvaron játszhassunk. A vihar mindig gyertyafényes estét és társasjáték partit jelentett, hisz’ kihúztunk minden eszközt a falból. Ilyenkor – bár kicsit nehezemre esett – ki kellett hagynom a gyerekcsatornán éppen soron lévő kedvenc mesémet. Beszélgettem és együtt voltam a szüleimmel, olvastak nekem mesét, ilyenkor többet is. A tél a kedvencem, akkor nem zavar a vihar, úgyis korán sötétedik, amúgy se tudnék tovább kint maradni. A télnek is megvan a saját játéka, szeretek sötétben ...

Az érettségi vizsgák fő megpróbáltatása már véget ért, azokról minden nap be is számoltam. Most lassan elérkezik az utolsó is. Az egyetlen szóbeli felelésem hittanból. 20 A és 20 B tételből kell húznunk, tehát 15 percünk van két darab tétel bemutatására.

A tételek tanulmányozásával elég sok idő elmegy és őszintén, sok kedvem nincs is hozzá. Nagyon nehéz koncentrálnom, hogy ne terelődjön el a figyelmem másra, de az agyam mindent kitalál, amit nem kéne. Ilyenkor még takarítani is kedvem támad.

Sajnos vagy nem sajnos az internetnek meg van az a tulajdonsága, hogy bevonzza az ember figyelmét, szegény áldozat meg akarva, akaratlanul függeni kezd tőle. Ott keresi az eseményeket, a kapcsolatokat, ott keres mindent, hogy történjen ...