Nos, fennáll az esélye annak, hogy nem járok következő tanévtől egyetemre.

Miért?

RÖVIDEN:

Mert elcsesztem a jelentkezésemet.

BŐVEBBEN:

Négy éve foglalkoztat a kérdés, hogy hova tovább közép suli után, de már bőven oviban is mindig az volt a felnőttektől az állandó kérdés, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?”

Akartam én már lenni rendőr, mentő, tűzoltó, katona, biológus, kémikus, fizikus, orvos, mérnök, feltaláló, felfedező, űrhajós, zenész, festő, repülőpilóta, nyelvész, lelkész. És biztos van még vagy ezer más dolog, amire már nem emlékszem.

Az utóbbi években sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lennék tanárként. Egy időben kikötés volt, hogy csakis olyat fogok dolgozni, ahol egyáltalán ...

Régen Istenhez imádkozva gyerek fejjel azt kértem, hogy hadd legyek láthatatlan, amikor csak akarok. Persze Tőle nem kaptam meg. Jött is a Sátán, kapott az alkalmon, és megkötötte a szerződést velem. Láthatatlan lettem, de mind minden hasonló üzletben van valami furfangos csavar: Nem én irányítottam.

Magabiztosságom és önbecsülésem egyenlő volt a nullával akkor. Nem is mertem kezdeményezni semmit. Voltak pillanatok, mikor úgy tűnt, hogy ki tudok törni, de botrányosan kínos jelenetek születtek belőle. Legalábbis ma az elmém így táplálja belém. Tudattalanul tudatni akarja velem, hogy nincs más lehetőség, mint szenvedni a saját gondolataimtól.

Az osztálytársaim és a többi diák tehát átnézett ...

Fejlesztés jött emberek!!!

Mostantól a jobb oldali modulok között megtalálható, a Facebookra vezető link, ahol szintén be tudtok követni, hiszen ott is jelzem, ha közzé teszek egy posztot, illetve (!!) készítettem egy deezer lejátszási listát !

Úgy gondolom, hogy az ember megismerésének egyik módja, ha ismered a zenei stílusát. Most tehát megosztom veletek a playlistemet, ami folyamatosan fog bővülni. Így talán közelebb érzitek majd a gondolataimat is. ^^

Tegnap elmentem sétálni a mezőkre, mikor már távolról látszott, hogy gyülekeznek a felhők. Gondoltam, hogy egy gyors kör még belefér, meg hát amúgy sem sétáltam a kutyával az elmúlt napokban a vizsgák miatt is többek között. Távol már láthatóan esett is az eső, gondoltam inkább megvárom a közelben lévő gyümölcsöskert nyitott faépületében az eső végét. Lekuporodtunk az egyik sarokba, kis idővel később már meg is eredt. Nem csak egy egyszerű nyári esőzés volt, mint később kiderült, idén most először dübörgött mennydörgés és vakítottak a villámok.

Gondoltam ekkor magamban, hogy azért csak vissza kellett volna fordulni még az elején, mert ki tudja, meddig fogunk itt várakozni. Eltelt fél óra és nem történt változás. ...

A toll serceg, apró ajándék a borítékba pottyan, ragasztó szalagot benyálazod (majd celluxozod, mert nem ragad meg), tudod hol lakik a barátod, címek száza a fejedben, bélyeget ragasztod, piros ládát keresed.

Vársz.
Várod, hogy megérkezzen és elolvassa. 
Vársz. 
Várod, hogy megírja és megkapd. 

Első hét. 
Két oldal és egy vers.
Második hét 3 oldal és egy vers, egy matrica és egy gyűszű.

Mit kapsz?

A barátodból egy darabkát. A cirkalmas betűket. Egy tiszta gondolatritmust. Esetleg pár rajzot. Szeretetet, hiszen manapság sokkal nehezebb türelmesnek lenni. Tehát türelemre és bizalomra találsz. Azok a cirkalmas betűk sok mindent elárulnak, többek között például a társad hangulatát, lelki állapotát. Megtudod, hogy ...

Fáradtan az álom és az ébrenlét határán lebegtem valahol, mikor már besütött a nap az ablakunkon. Nem értettem, hogy miért nem csörög még az ébresztőm, hiszen már hasamra süt a nap. Nyúltam az ágyam mellett fekvő telefonért, hogy megnézzem hány óra van, de az még ki volt kapcsolva, szóval biztos, hogy nem kellett még ébresztenie. R. is még alszik. "Mi van, ha egyikünk sem állított ébresztőt? Basszus mi van, ha késésben vagyunk? Jesszusom, meg fognak húzni angolból!!" - futott át az agyamon a gondolat. Ez történ a fejemben.

Ami a valóságban volt:
Ki se nyitottam a szememet, a kezemet meg alig egy milliméterre mozdítottam csak (most meglepődtem, hogy a milliméter hosszú "L"-lel van, eddig vajon hazugságban éltem?), mert rajta ...

Melegítőben, sárga spongyabobos zokniban és papucsban a száz éves tyúklétra karzaton ülve írom most ezt a bejegyzést a templom WI-FIjéről. Többiek énekelnek a háttérben orgona szó mellett. Szomszédok biztos nagyon örülnek így fél 10 fele. Egyébként az érettségi negyedik napjának beszámolója miatt ültem oda ki, hogy megírjam, de most úgy néz ki, hogy nem lesz belőle semmi. 

Majd ha haza érek. (kb. 10 méter se) Képzelhetitek, hogy harangozáskor hogy beleremeghet a ház. Ráadásul most sok a temetés is, meg amúgy is negyedóránként üt az torony...

Jön ma még az elmaradt bejegyzés.

r e m é l e m . . . 

Ez itt a videó helye, de nem az én gépemről vagyok, így nem tudtam föltölteni ide :'((

Ma nem akartam felkelni. Már kezd kijönni minden jele a testemen a mentális leépülésnek. 1 kávé, 1 energiaital és egy kakaós csiga indított csak be. Mindenki arról beszélt a suli előtti téren két szál cigi között, hogy nem tanult semmi, mind megbukunk. A töri esszék az érettségi mumusai. Bevonzzuk azt, amitől legjobban félünk. Milyen remek tulajdonságom, hogy agyatlan vizes bőrtömlő vagyok, így vegetatív életem során nem kell gondolkodnom az élet nagy nehézségein, mint például, hogy II. Lipót vagy V. Ferdinánd lábgombája volt fertőzőbb a Habsburg palotában.

A teszt egyébként nem is volt nehéz, legalábbis az első 12 rövid feladat nem okozott komolyabb gondot. Az esszéknél is inkább csak az, hogy eldöntsem melyik ...

Nem is maga a tudat az ijesztő és a mérhetetlen stresszforrás, hogy perceken belül meghalok a matek sárkánnyal folytatott gyalázatos közdelemben, hanem az a végtelen csend a kezdés előtti 15 percben. Harcostársaim és én csak várunk és hallgatjuk egy ismeretlen bölcs utolsó tanácsait és utasításait, hogy mire figyeljünk és emlékeztet, hogy mi a gyengepontja ennek a hatalmas bestiának. Feszült a légkör, hallgatunk. Az ismeretlen megejt még pár szót és utolsó utasítást, de választ nem kap. Egy-két nyugtázó bólintás vagy értetlen pislogás érkezik felé. Ketyeg az óra. A sarokban csoki papír zörög, most azonban beleadott ez a papír darab anyait-apait, mert még sosem sikerült ilyen ércesen felsikítania.

Tikk..

Takk…

Tikk..

...

Eljött hát ez a nap is. 13 éve riogatnak bennünket a tanárok az érettségivel és most itt van A nagy Témazáró. A téma pedig a közoktatás. Mivel, hogy a hétvégére mi már befejezzük a közoktatásban betöltött szerepünket. Utána már következhet az egyetem és/ vagy a munka világa. Itthon vagy külföldön mindegy is, hiszen így is úgy is új fejezet nyílik az életünkben. Legjobb barátom, R. , például útnak indul az északi sarkkör irányába, így ~3000 km messze leszünk egymástól. :,(

Tegnap fölutaztunk a városba és elfoglaltuk a hónapokig üresen álló magányos kollégiumi szobánkat. Megjártunk egy kocsmát is ahogy illik azt érettségi előtt tenni, kiültünk a teraszra, mert csak ott lehetünk szabadon. Felkészültünk lélekben. ...